Amikor először megláttam, elakadt a szavam. Csillogó szemei, gyönyörű bundája, büszke tartása azonnal levett a lábamról. Nagyon kedvesen fogadott a kennelében és végig szépen tűrte, amíg hosszú perceken keresztül próbálkoztam a hámot rátenni.
És bár először a szépsége nyűgözött le, az együtt töltött idő alatt bebizonyította, hogy nem csak a külseje miatt különleges.
Séta közben egy meredek dombon lefelé tartva, váratlanul megcsúsztam. Átfutott az agyamon, hogy ha Lujza akkor megránt, egy szempillantás alatt a lenti bozótban találom magam. De nem így történt. Meglepetésemre azonnal megállt és fókuszáltan, óvón figyelt rám végig, amíg együtt épségben le nem értünk a domb aljára. Ez a gesztus nagyon meghatott. Ha egy ismeretlen emberrel, mint én, így törődik, hogyan vigyáz majd arra, aki hazaviszi és a társul fogadja.
Séta közben egyelőre még erőteljes tempót diktál, de biztos vagyok benne, hogy erről könnyen le lehet szoktatni, mert értőn figyel az utasításokra és hallgat a vezetőjére. Útközben nem ugrált, senkire és semmire nem ugatott, sokkal inkább nyitott volt és érdeklődő.
Az árnyékban megpihenve az is kiderült, hogy szinte bármeddig képes élvezni a simogatást, ami nem csak neki esett jól, de az én napomat is bearanyozta.
Lujza egy kivételes vizslalány, aki türelmesen várja, hogy egy szép napon valaki eljöjjön érte és örökbe fogadja.
Add meg az adataidat és mi továbbítjuk őket a(z)
Állat- és Természetvédők Budaörsi Egyesülete
számára