Tóbiás

Gondoltuk, beszámolunk róla, hogy alakul a kicsifiú.

Sajnos még mindig a zavarodottság van túlsúlyban. Próbál nyitni felénk, első szóra jön, ha hívjuk, de simogatásnál egyelőre még lemerevedik. Kutyákkal nem kommunikál, ha mégis valamelyikük próbál ismerkedni, Tóbi inkább morogva közli, hagyják békén. Az udvaron körbe-körbe sétál, figyel, hátha van valahol menekülő útvonal. 🙁

Nem is szeret kint lenni, hamar kéredzkedik vissza bentre a helyére. 🙁

Szobatiszta, ennivalóval azért sikerül csóvit is kicsikarni belőle. 😊 És szeret labdázni. 😊 Na túlzásba nem esik azért, 2 kör után újra a köreit rójja, de majd hátha.

Igyekszünk, hogy minél hamarabb visszanyerje a bizalmát, és kereshessünk gazdit neki, mert bár egy kutya sem érdemli meg, hogy éveket töltsön gazdi nélkül állatvédelmi gondozásban, de Tóbi és a hozzá hasonló sorsúak főleg, akik már megtapasztalták, milyen családban élni, de azt is, milyen, ha másodszor dobnak el. 🙁

És ami nagyon szomorú, hogy látom magam előtt azt a hétördög kis makit, akit anno gazdihoz adtam, aki bepanírozta magát a sárba nálam teljesen szürkére, aki Tádéval hatalmasakat kergetőzőtt a hóban, aki a fejemig pattogott, hogy engemsimizzengemsimizz, aki bármit megtett a figyelemért, és most itt van a középkorú Tóbiás, aki nemhogy nem pattog a fejemig, de inkább a szobakennel nyugalmába kéredzkedik vissza ahelyett, hogy ismét az agyamra menjen a dinkaságaival. 🙁

Jajj Tóbi, ne haragudj, hogy ilyen rosszul választottam neked... 🙁

Megígérem, hogy nem történik ez meg újra! ❤️

‍